2009 sok nagy képben - év képei válogatások mindenfelől
Összeszedtem pár 'bigpicture' oldal év-képeit. Időrabló dolog átnézni őket, ha nekikezdesz, és közben besötétedne, én előre szóltam.
HVG.hu nagyítás hazai eseményekből, és a világból
A BIGPICTUREnél négyrészes: 1 2 3 4
LIFE.com -on két rész 1 2 + a két clickmágnes téma külön is: Celebek és állatok
New York Times, ahol a lensblog óta a körítés is önmagában okot ad a nézelődésre.
National Geographic - hónapokra bontva a napképi sorozat.
The Time.com pedig a végére.
WSJ.com még nem postolta, vagy csak nem találom?
2009 legfeleslegesebben elköltött JóMagyarForintjai
Évvégén ezt az egy listát szoktam összeírni, az évközben szorgosan gyűjtögetett blokkokkal, tapasztalatokkal együtt pedig elteszem a fiók mélyére, emlékeztetőül. Nincs sorrend, bár lehetne érték, vagy feleslegesség mértéke szerint csoportosítani.
#1. 2db ND filter+ az objektív mount - Tavasszal vettem őket, de még nem használtam semmire. Csak ötletek meg tervek kapcsolódnak eddig hozzájuk, ez a feladat már 2010-re vár.
#2. DUE sajtófesztivál belépő - Megvettem a jegyet, de nem mentem el, mert félúton kilyukadt a kerekem, de ha ez nem lett volna elég, még biciklizáram sem volt, amivel letehettem volna a gépet millenárison.
#3. Startrek mozijegy - Elaludtam a filmen az első tíz perc után, igaz utólag visszagondolva már az is csoda, hogy a moziig eltaláltam segítség nélkül.
#4. [Sziget fesztivál] - Kizárólag személyes okok miatt, a fesztivál maga jó lett volna. A bérletért szerencsére nem kellett fizetnem.
#5. Atália színházjegy - Kilenc éve nem voltam színházban, legalább emlékeztetett rá, miért is nem kedvelem. Meg el is késtem.
#6 AION - mmorpg - Egy hónap után ráuntunk, hihetetlen unalmas koreai grindjáték. Pedig collectors editiont vettem.
Ezeken kívül még ömlesztve a rengeteg félliteres kóla a büfében, BigMacmenük ebéd helyett, a hatodik sajtburgerek, mikor tudom hogy öttől is jól lakok, és hasonló apróságok tömkelege.
#206 - képek - Budapest Show Kórus koncert
A lentebb "reklámozott" koncertről pár kép (és technikai magyarázkodás a tovább után)




még pár flickr-en, és magyarázkodás a tovább után.
Avatar
Az Avatar nem film. Vagy ha igen, akkor minden más film fekete-fehér, kartonpapírból kivágott bábjáték.
Csak lustaságból nem emeltem fel a kezem egy-két jelenetnél, hogy arrébb seperjem a Pandora bolygón repkedő, medúza-szerű szárnyas lényeket. Határozottan az az érzésem a film után, hogy megtehettem volna.
Egyszerűen nem is lehet filmes szempontok szerint értékelni, annyira MÁS, mint amit eddig valaha moziban láttam.
Persze, van története, ami szép és jó, de elég straightforward, nagyjából kitalálható mi fog történni. Felvet érdekes kérdéseket is, de mielőtt folytatom az ajnározást: nem a történet miatt _A_ FILM az Avatar.
A szereplők sablonkarakterek. Van aggódó tudós, marcona katona, vívódó főhős, pocahontas-bennszülöttlány stb. Viszont, nem volt még olyan film, amiben tényleg felültél a főhős mögé a sárkányra, és lebegő sziklák között repültetek, együtt.
Meggyőződésem, hogy a közel három órás játékidőre egy másik bolygóra kerültünk, bele a közepébe egy gyönyörűen felépített világnak. Imax3D-ben néztem, az első jelenettől az utolsóig olyan érzés volt, mintha nem nézném a filmet, hanem benne lennék.
Hihetetlen, eddig soha nem tapasztalt látványvilág és részletesség kísér minden jelenetet. Nem is lehet valójában szavakba önteni. Látni kell és kész, ez a film azért készült.
Ha tényleg beindul egy avatar program az én életemben, elsőként fogok jelentkezni. Addig is... kivel mehetek újranézni?
(magyar szinkronnal sem annyira gáz, mint amennyire előre féltem tőle)
Rebel XT (350D?) ejtőernyős törésteszt
Emberünk ejtőernyős, fejére erősített 350Dvel, és egy (sony?) kamerával ugrál ki teljesen jól működő repülőgépekből.
Mikor kinyitotta az ernyőt ~3000 lábon, leesett a fejéről a gép és a kamera is, és meg sem álltak a földig. A zuhanást mindkét eszköz túlélte, a kit lencse viszont furcsa hangokat ad azóta focus közben.
http://www.fredmiranda.com/forum/topic/845602
Gondolom mocsárba esett a gép, máshogy nem tudom elképzelni, hogy túlélte a dolgot, erről árulkodik a sár meg fű is a vázon. Az obi meg a műanyag lencsék miatt nem tört össze?
Én már a legkisebb koppanástól is féltem a gépem, eddig talán 5-10 centiről sikerült leejteni, de a szívroham már akkor is kerülgetett (mondjuk semmi baja nem lett).
Karácsony, Koncert, Kórus
Remek zenés programot tudok ajánlani holnap (vasárnap, dec13) délutánra. Itthon talán nem olyan népszerű még ez a kórusos - öröméneklős műfaj, de így karácsony környékén tökéletesen passzol az ünnepre hangolódáshoz.
A Budapest Show Choir -t először nyár elején hallottam a MUPA-ban, ahol egy hangulatos koncerttel mutatkoztak be. Fiatal-amatőr énekesekből álló kórus, nem tipikusan "Christmas Carol" dalokkal (gondolom ilyenek is lesznek azért bőven, ha már nyakunkon a karácsony), hanem slágeresebb, könnyű számokkal.
A fenti linken a Facebook oldalukon jópár videó és kép is van róluk, a reakcio blog is ajánlja őket, ahova egy próbán készült videó is felkerült.
Aki kedvet kapna hozzá, a Szent Imre Gimnázium dísztermébe kell jönnie 16.30-ra vagy 19.00-ra.
(én mindkettőre megyek, fotózni is)
Rendezvényfotó
Elkezdtem dolgozni egy rendezvényszervező cégnek fotósként.
Februárig szalagavatókat-afterpartykat, és gólyabálokat fogok hétvégente fotózni, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy bulifotózok. Hasonló a kettő, viszont itt vannak plusz műsorszámok, fellépők, akikről kellenek a képek. Szerencsére nem csak az 'álljatok össze és mosolyogjatok' az elvárás.

(+1 ok amiért megéri. :D )
Eddig a világ legszánalmasabb elfoglaltságának gondoltam ezt, de az eddigi tapasztalatok alapján kellemes (és hasznos) csalódás. A közhiedelemmel ellentétben, nem is irreálisan kevés pénzért.
Meg lehet találni a kihívásokat itt is. ~150 jó képet kell egy-egy rendezvényről leadni, ami nem csak a helyes focus+expot jelenti, hanem az olyan képet amire jó ránézni, és emlék marad.
Kihívás pedig akad bőven:
A Komponálásra nagyon oda kell figyelni, mert nem lehet cropolni a képeket, ~17-24 /35mm-be kell besűríteni a lényeget. Mozgástér viszont kevés van általában. (mondjuk jelenleg inkább azzal van bajom, hogy túl sok hátteret hagyok benne)
Vakuzni nagyon technikásan meg lehet tanulni így. Telibe nem villantunk senkit, bouncecardot, vagy minisoftboxot kell mindenképp használni. Akármilyen vakud is van, egy 6000 forintos bouncecard (vagy vastagabb fehér lap+ducktape) lesz a különbség a jó kép, és a beégett arc között.
Bonyolult az álló-fekvő kép közti váltás, mert hiába a felfele irányított vaku, mindkét esetben más fényt ad. Nem is beszélve arról, mikor az adott helyen a plafon színesre van festve, ami szintén nem flashbarát.
A gyorsan változó környezeti fények is jócskán adnak előre-gondolkodni valót. Forgó - színváltós reflektorok, egyszerre több is, amik kiégethetik az embereket a hirtelen plusz fénnyel, vagy épp ellenkezőleg, az elsötétülő lámpákra is rögtön reagálni kell. Nehéz.
Nincs fix varázsszám, amivel egy egész estét végig lehetne fotózni, inkább előre kell 4-5 eltérő szituációnak megfelelő beállítást fejben tartani, és a megfelelőt választani. Minél magasabb iso, alacsony záridő, tág rekesz és kevés vaku javasolt.
(iso1600+f2.8+1/10s a vaku 1/32-1/16on, ez kb a kiindulási értékem minden esetben.)
Emberi oldalról is van mit tanulni. Rá kell érezni kihez lehet odamenni, mikor lehet zavarni az embereket. Egyáltalán magát a szituációt szokni. Hirtelen konkrét esetet nem tudnék mondani amikor nagy gond lett volna ilyenből, de a modoromon is jócskán van mit csiszolni.
Folytatom majd a listát, bőven van mit átgondolnom a témában. :)
A nemblogolás vége
Szóval mostantól összeszedem magam, és lesz tizenharmadik havi post, meg plüs turulmadár a legkitartóbb olvasónak, meg hasonlók.
Januártól gyakornokoskodok, mostmár még hivatalosabban, aminek lesz egy olyan pozitív mellékhatása, hogy ha nem akarok is írni fogok (rendszeresen végre. yay) ide.
Emellett "terjeszkedünk" szépen. Ezt a folyamatot, és a mögé varázsolt elgondolást részletezném:
Tumblr: http://hlev.tumblr.com > Mindennapi webszemét jelleggel fog üzemelni. A fő csapásvonal egyértelmű, ha megnézitek és pár oldalt visszalapoztok benne. Érdekesebb rövidhírek, sorozat commentek, nézegetni való képek.
Lányokat a tumblrity pontok miatt reblogolok. Bevallom férfiasan. Ha nem kéne a pont, csak lájkolnám őket.
RSS-bár van hozzá, a napi sok post miatt szerintem egyszerűbb ha tumblr accountot regisztrálsz, és ott követsz.
http://levlifestream.tumblr.com > Mivel már nem mozdulok ki otthonról fényképezőgép nélkül, ide gyűjtöm 1-2 képben merre járok nap-mint-nap. (amolyan fnyrzkny.org mintára, bár közel sem ilyen magas színvonalon)
RSS-hozzá.
Twitter: g4rre77 Egyelőre szünetel, de ez a helyzet heteken belül változni fog, az iphone beszerzést követően. Addig max. néhány tumblr postból kerül ki ide értesítő. Iphoneról aztán hatalmas twitter-cunamit tervezek, mrt kifejezetten jó dolognak tartom, még akkoris ha 80%-ban magamnak írogatom a saját hülyeségeimet.
A képeknek marad a flickr account, amit lassan elkezdek feltölteni pár hétre visszamenően.
So, stay tuned.
Aki pedig még a havi 1post ellenére sem mondott le rólam, annak maxi respect. Én nem így tettem volna.
#200 - képek - Még mindig túra
Még mindig túrás képek, bár 200. postnak nem ezt akartam. Az írással viszont úgy vagyok, hogy holnapra is 27ezer karakternyi beadandóm van...
Az első képet nagyon sajnálom. Tökjó lenne a helyszín, viszont nem sikerült úgy ahogy szerettem volna. Nagyobb méretben minden részlet elvész benne, ez a tipikus esete annak, amikor nem nézem, milyen beállításokon hagytam a gépet, csak ész nélkül kattintok.
(a többi sem egy Ansel Adams, de ez van)
Az első két kép Markaz környékén készült, a második kettő pedig most hétvégén Budapest felett a dombokon. (Flickr-en a megjegyzéseknél van link, és pontos helyszín is).
#199 - képek - teljesítménytúra
Elkezdtem hétvégente túrázni (egyesület által szervezett teljesítménytúrák, Corvinus-os ismerősöknek kötelező, mint testnevelés-tárgy) és amellett hogy ez jó, gépet is viszek magammal, mert megéri azt a +2-3 kilót cipelni a szép tájak miatt. Na meg a természet-táj fotózásról sincs semmi fogalmam, van mit tanulni.
Odáig eljutottam hogy a fényeket kéne keresni, mert a kép abból lesz, viszont ezt az időjárás tudja nagyon könnyen keresztülhúzni. Az első dolog amit megtanultam, hogy a dolog nem úgy működik hogy kimegyek a természetbe, és már kész is a jó kép. A legjobb talán a kissé felhős idő, ahol a fény-árnyékkal lehet játszani, meg a köd amit csak simán szeretek. Verőfényes napsütés - bár ez tűnik a legjobb kirándulós időnek - nem ideális.
A másik dolog, maga a téma. Nem mindig, sőt egyáltalán nem egyértelmű mit kéne keresnem 'odakinn'. Gyakori, hogy megyünk az erdei úton, és jobbra is gyönyörű, balra még szebb, de valahogy nem lehet lefotózni, mert egy gömbpanoráma se tudná egyben visszaadni a látványt, erre a problémára kéne jó megoldás.
Tájképeknél a lankás-dombos tájakkal meg kanyargós utakkal nagyon nem
lehet mellélőni, ezeket a kliséket már nagyjából jól megtalálom. :P A
fenti képen az a magányos túrázó meg szerencsére pont jó helyen volt,
hogy egy régebbi képemnek kistestvére lehessen ez a fotó.
Kicsit több lesz a kép egyszerű tájfotónál, ha az előtérben és a háttérben is van téma, de azért így is megmaradnak a gyenge próbálkozás szintjén.
...Lassan két hónapja nem volt új post és ez nemmenő. Kifogás sincs, csak az időmet nemtudom jól beosztani. :S
Annie Leibovitz és a milliók
Újabb fejlemény Annie Leibovitz bírósági perében, hogy a művésznek sikerült bizonytalan időre haladékot kapnia 24 millió dolláros adósságának rendezésére. A nyár közepe óta húzódó per tétje nem kevesebb, mint Annie két évtizednyi munkásságának minden szellemi terméke (képeinek összértéke közel 50millió$) illetve a művész 3 háza. A hír kapcsán a New York Times járt utána, hogyan sikerült a világ talán legismertebb, de minden bizonnyal legjobban fizetett fotósának eladósodni.
Gazdasági válság, reklámra fordított pénzek csökkenése, kevés megrendelés... vágná rá mindenki kapásból, hiszen válságban van a jövőhét is; Annie esetében viszont szó sincs erről: Jelenlegi havi fizetését a Vanity Fairtől kapja (3mill$), valamint külsős megrendelésekkel is hónapokra előre be van táblázva, saját bevallása szerint annyi munkája van, hogy csak azon kell gondolkodnia mely megrendeléseket utasítsa vissza.
Családja és üzlettársai szerint nem is luxuskiadásokra megy el a megkeresett pénz, 3 ingatlana közül a new yorki házában él és dolgozik, az angliai házában pedig studiót tart fenn az európai munkáihoz. Az ingatlanok összértéke kb. 13millió dollár. Életvitele sem a fényűzésről és a hatalmas bulikról szól; Bár nővére szerint rendkívül szétszórt és figyelmetlenül költekező típus, ez talán mégsem indokolja a köddé lett milliókat.
A rengeteg pénznek viszont valahol el kellett tűnnie, épp ezért áll értetlenül a szakma a hírek előtt, és próbálja mindenki gondolatban elkölteni Annie millióit... fotós felszerelésre? világ körüli útra? asszisztensekre?
A NYT szerint Annie komoly összegekkel szállt be egy reklámcégbe, mely sikertelen vállalkozásnak bizonyult, valamint hosszú idő óta nem fizeti ki üzletfeleit, havi számláit; - beleértve a képeihez közreműködő alkalmazottakat (fodrász, sminkes, stylist, díszlettervezők modellek, stb) és studióinak fenntartási költségeit, ezek a tételek képezik a 24 millióra duzzadt adósságának döntő részét.
Vajon tényleg az egyre nagyobb díszletek, és egyre költségesebb ötletek megvalósítására mennek el dollár milliók? Ha így van, én komolyan elgondolkodnék a művésznő helyében. Leülnék, átnézném a szakma legjobbjainak a képeit és rájönnék, hogy semmiben sem jobbak a képeim, mint x-másik szakmabelié, aki viszont tized annyi költségből dolgozik.
Bármennyire is tehetséges fotós, nem abból él, hogy olyat tud amit más meg sem közelít színvonalban, hanem az évtizedek alatt szerzett hírnevéből. Egy Annie Leibovitz fotóban nem az adja az értéket, hogy ránézve mindenki látja a százezres díszletet, vagy hogy a modell haját new york legdrágább fodrásza vágta, hanem a művész személye (és természetesen az alany, aki lehet az angol királynő is).
Ha tényleg így történt, jó tanulság ez mindenkinek:
Ötlet > Pénz
AF finomhangolás
Holnap interjút fogok fotózni, a készülő képekre pedig számítanak, valamint nem lesz lehetőség az ismétlésre; ...meg ki állna oda piruló arccal egyik miniszterünk elé, és mondaná, hogy: Elnézést félrement az AF, lehetne ezt még egyszer? (mondtam már hogy izgulós vagyok?)
Nos, az ilyen helyzetet elkerülendő ma délután egyrészt áttisztogattam a "gépparkot" és gondoltam kipróbálom a D300 AF-Finetune - autófókusz finomhangoló/korrigáló beállítását is. Flickren a D300 usergroupban találtam teszt és - kalibráló ábrát, amivel könnyen lehet ellenőrizni félrehord-e valamelyik lencsénk (letölthető nyomtatható .pdf verzióban, klikk) Elég részletes a linkelt leírás, aki viszont lusta végigolvasni, annak összefoglalva a lényeg:
Előkészület:
- Kapcsoljunk ki a gépen minden custom sharpness/contrast beállítást;
- Teremtsünk ideális környezetet a teszteléshez (fények, stabil állvány stb);
- A tesztlapot vízszintesen (asztalra) tegyük, a gépet pedig 45 fokos szögben a lap síkjával (állványra);
- AF finetune-t bekapcsolva (SETUP MENU-AF Finetune) automatikusan érzékeli az objektívet; elmenteni akkor tudjuk a beállítást, ha módosítunk a finomhangolás értékén, majd választunk egy sorszámot neki (1-99 tehát 99 obit tud megkülönböztetni);
Teszt:
- Legtágabb rekesz kiválasztás; minél alacsonyabb ISO, rövid záridő (hogy a zaj és remegés ne befolyásolják a tesztet);
- A fókuszt természetesen automatára állítva, 1 pontos (középre állított) single focus módban használva, a lapon kijelölt szövegrészre kell tenni.
- Csináljunk először egy képet kikapcsolt finetune al, majd sorban +20 -20 +10 -10 +5 -5 értékekkel, így látványosabb a különbség kapott végeredményen, és könnyebb kiválasztani melyik irányban kell tovább hangolni;
- A + értékek "előre" tolják a fókuszt, a - pedig "hátra" ;
Nekem egyedül a 35/1.8DX-en kellett "+5" ös értéket beállítani, tehát kb 2mm el hordott mellé a lencse (mondjuk hétköznapi felhasználás során ez eddig nem tűnt fel...) Érdemes tehát annak is elvégezni ezt az apró beállítást, aki egyébként teljesen meg van elégedve a felszerelésével, kitudja milyen kritikus helyzetben jöhet jól.
Pár tesztkép, sorban: alap beállítás; +20; -20; végül a szerintem helyesnek vélt értékkel.
(klikk a képekre, mert teljes méretben látszódik csak a különbség)
#196 - képek - Oi Va Voi koncert Sziget 2009
Tavaly úgy indítottam a blogot, hogy a Volt fesztiválról írtam élménybeszámolót, idén jó lett volna a hasonlóan kellemes, Szigetes élményekkel folytatni, de azok sajnos többnyire elmaradtak. A prodigy/pendulum (amire fergetegeset tomboltunk) után (előtt) viszont az Oi Va Voi hozta azt a meglepetést, amit anno a PASO megismerése a VOLT-on.
Egy kedves ismerős ajánlása miatt mentem el a koncertre, bármilyen elvárás, vagy világzenei ismeret nélkül, és bátran állíthatom: Nem bántam meg. Nem csak maga a zene volt hihetetlenül gyönyörű és változatos: A magyar népzenei elemektől kezdve a világ minden tájának jellegzetességeit magán hordozó, mégis modern és helyenként egész pörgős dallamok mellé az együttes három női tagja is...szóval ők is gyönyörűek voltak.
A világzenei színpad közönsége is illeszkedett a zenéhez: Átszellemült, boldog, nagyrészt külföldi (és ennek megfelelően kultúrált) tömeg, mosolygós barátságos emberekkel. Szeretjük az ilyet. (A legszélesebb mosolya egyébként egy nagydarab indexes szerkesztőnek volt, a harmadik sor környékén, a neve hirtelen nem ugrik be.^^)
A változatosság kedvéért megint szünet
Elmegyek Szigetelni: az Egészségügyi sátorban fogok egy-két műszakot segíteni, cserébe vip/photo passal és géppel a nyakamban fogom a szabadidőmet tölteni a koncertek közt.
Vasárnap onnan rögtön indulok is tovább Horvátországba a cimborákkal, -két hét múlva pedig végleg lezárva már a nyarat, rendszeres tartalommal, és nagy adag képpel térek vissza.
Legalábbis ez a terv.
//gondoltam írok ajánlót mint tavaly, az első bejegyzések egyikében, de alig van 1-2 dolog amire kíváncsi vagyok a szigeten. Fatboyslim, prodigy, Oi va voi, buena vista, ... ennyi.//
Fotóriporter 2008/4 -2009/1 Robert Capa
Majd elfelejtettem megírni, hogy aki talál még az újságosoknál, feltétlenül szerezze be a Fotóriporter (aktuális? - bejegyzés címben szereplő) számát.
Robert Capa életművéről szól a kiadvány, tele hatalmas, fekete-fehér képekkel és korabeli újságcikkekkel. Az öt nagy háborús sorozat köré épül a tematika (Spanyol polgárháború, partraszállás, Palermo elfoglalása, Oroszország és Vietnam), valamint pár személyes történet is helyet kap, úgy mint az Ingrid Bergmanhoz írt vacsorameghívás, ami magasan ver akármilyen udvarlós szöveget, amit valaha hallottam.
Külön élvezetes a korabeli újságcikkeket és képaláírásokat olvasni, amik eredeti formájukban és fordítás nélkül kerültek a lapba (a 60%-a tehát angol és francia szöveg, a maradéktalan élvezethez nyelvtudás szükséges.) Nem tudom mennyire élnek a mai brit sajtóban a hasonló szófordulatok, de kedvem támadt megvenni egy-két külföldi lapot és beleolvasni. Online biztos kihalt már a hasonló nyelvezet, legalábbis nem találkoztam ilyen stílussal eddig sehol. Nem csak újságkivágásokat, hanem Capaval utazó tudósítók történeteit is bekerültek, amik tovább 'színesítik' a képet.
Az egész újság igényesen szerkesztett, az első oldaltól az utolsóig színvonalasan összerakott. Legszívesebben minden lapját kitenném bekeretezve a falra. Bőven megéri a pénzét, szerintem elő is fizetek rá.
Goldenblog 2009 - fotóblog szakosztály
Íme az idei goldenblogos fotóblog lista, lehet szavazni a legjobbakra, kedvencekre.
Még nem néztem végig a teljes mezőnyt, de elég sok van amit én is követek közülük. Szerintem külön kategóriába kellett volna rakni a csak képeket, illetve a szöveges 'kontentot' és képeket is toló blogokat, mert így nem lehet azonos mércével nézni őket, de hát ez van. Arról nem is beszélve, hogy van aki twitter meg flickr streammel nevezett, sőt olyan tumblr-bloggal is, amin nem is saját képei vannak, hanem netről összeollózott, meg reblogolt tartalom.
Számomra egyértelműen http://fnyrzkny.org/ a favorit. Igazi minőségi lifestream photoblog, végig színvonalas képekkel.[rászavaz]
// ha hazajöttem vasárnap (vagy lesz wifi a tóparton), írok még párról amit érdemes követni. //
#192 - képek - mindig van egy szűkebb sikátor
Szicíliai nyaralós képek még flickr-en.
Hogyan lesz a kis patkányból... mégkisebb?
Erősen magánéleti, egyáltalán nem a blog tematikájához kapcsolódó bejegyzés, akit nem érdekel, lapozzon mondjuk a szicíliai fotókra flickr-en.
Aki a továbbra kattint rácsodálkozhat egy néhol teljesen abszurd, ellentmondásokkal teli világra melyben Hallgatói Önkormányzatok küzdenek sötét erőkkel, elnökök és igazgatók vívnak csatát (nemritkán saját magukkal), a csirkefarhát középárfolyama fél éve állandó, a karton cigit pedig a szakszervezet osztja szét.
Random facts szicíliáról
#1. A fuckyeahskinnybitch blog content nélkül maradna, ha olasz nőkről kéne képeket keresgélniük.
#2. Az arab-olasz-spanyol-görög génkombináció keveredéséből 95%-ban bűnözőképű hátranyalt hajú/vagycsaksimáncsúnya emberek születnek - kitudja miért - a maradék 5%-nál pedig rajzolni sem lehetne szebbet.
#3. Kedvesnek viszont kedvesek.
#4. A tésztát legalább negyven-féle képpen el lehet készíteni, és mind a negyven finom.
#5. A jegeskávé ismeretlen fogalom. Kivéve az egyetlen vendéglőt ahol megtanítottuk ennek elkészítését.
#6. A városfejlesztésből véletlenül kimaradt területeket óvárosnak nevezik, és turista látványosságként árusítják.
#7. A hangulatos halászfalu, melynek partján öreg halászok javítják hálójukat a naplementében egy pohár vörösbor mellett, jelentése: Az átlagosnál több turista besűrítve néhány szűk sikátorba, ahonnan a helyiek az arab szuvenir áruson kívül mind elmenekültek rég.
#8. Corleone egy poros vidéki kisváros, nullához konvergáló látnivalóval. Aki a film miatt menne oda, netegye.
#9. Palermo hasonlít a fact #2-höz, csak ez város.
#10. Speak English or Die - erről ott nem hallottak.
ps.:#11. Szicília gyönyörű, visszamennék.
Nyaralni mentem
Jövőhét péntekig nyáriszünetel a blog. (vagy kitudja, lehet lesz free wi-fi, bár szicíliai halászfalvakban talán ritka)




















