#200 - képek - Még mindig túra
Még mindig túrás képek, bár 200. postnak nem ezt akartam. Az írással viszont úgy vagyok, hogy holnapra is 27ezer karakternyi beadandóm van...
Az első képet nagyon sajnálom. Tökjó lenne a helyszín, viszont nem sikerült úgy ahogy szerettem volna. Nagyobb méretben minden részlet elvész benne, ez a tipikus esete annak, amikor nem nézem, milyen beállításokon hagytam a gépet, csak ész nélkül kattintok.
(a többi sem egy Ansel Adams, de ez van)
Az első két kép Markaz környékén készült, a második kettő pedig most hétvégén Budapest felett a dombokon. (Flickr-en a megjegyzéseknél van link, és pontos helyszín is).
#199 - képek - teljesítménytúra
Elkezdtem hétvégente túrázni (egyesület által szervezett teljesítménytúrák, Corvinus-os ismerősöknek kötelező, mint testnevelés-tárgy) és amellett hogy ez jó, gépet is viszek magammal, mert megéri azt a +2-3 kilót cipelni a szép tájak miatt. Na meg a természet-táj fotózásról sincs semmi fogalmam, van mit tanulni.
Odáig eljutottam hogy a fényeket kéne keresni, mert a kép abból lesz, viszont ezt az időjárás tudja nagyon könnyen keresztülhúzni. Az első dolog amit megtanultam, hogy a dolog nem úgy működik hogy kimegyek a természetbe, és már kész is a jó kép. A legjobb talán a kissé felhős idő, ahol a fény-árnyékkal lehet játszani, meg a köd amit csak simán szeretek. Verőfényes napsütés - bár ez tűnik a legjobb kirándulós időnek - nem ideális.
A másik dolog, maga a téma. Nem mindig, sőt egyáltalán nem egyértelmű mit kéne keresnem 'odakinn'. Gyakori, hogy megyünk az erdei úton, és jobbra is gyönyörű, balra még szebb, de valahogy nem lehet lefotózni, mert egy gömbpanoráma se tudná egyben visszaadni a látványt, erre a problémára kéne jó megoldás.
Tájképeknél a lankás-dombos tájakkal meg kanyargós utakkal nagyon nem
lehet mellélőni, ezeket a kliséket már nagyjából jól megtalálom. :P A
fenti képen az a magányos túrázó meg szerencsére pont jó helyen volt,
hogy egy régebbi képemnek kistestvére lehessen ez a fotó.
Kicsit több lesz a kép egyszerű tájfotónál, ha az előtérben és a háttérben is van téma, de azért így is megmaradnak a gyenge próbálkozás szintjén.
...Lassan két hónapja nem volt új post és ez nemmenő. Kifogás sincs, csak az időmet nemtudom jól beosztani. :S
Annie Leibovitz és a milliók
Újabb fejlemény Annie Leibovitz bírósági perében, hogy a művésznek sikerült bizonytalan időre haladékot kapnia 24 millió dolláros adósságának rendezésére. A nyár közepe óta húzódó per tétje nem kevesebb, mint Annie két évtizednyi munkásságának minden szellemi terméke (képeinek összértéke közel 50millió$) illetve a művész 3 háza. A hír kapcsán a New York Times járt utána, hogyan sikerült a világ talán legismertebb, de minden bizonnyal legjobban fizetett fotósának eladósodni.
Gazdasági válság, reklámra fordított pénzek csökkenése, kevés megrendelés... vágná rá mindenki kapásból, hiszen válságban van a jövőhét is; Annie esetében viszont szó sincs erről: Jelenlegi havi fizetését a Vanity Fairtől kapja (3mill$), valamint külsős megrendelésekkel is hónapokra előre be van táblázva, saját bevallása szerint annyi munkája van, hogy csak azon kell gondolkodnia mely megrendeléseket utasítsa vissza.
Családja és üzlettársai szerint nem is luxuskiadásokra megy el a megkeresett pénz, 3 ingatlana közül a new yorki házában él és dolgozik, az angliai házában pedig studiót tart fenn az európai munkáihoz. Az ingatlanok összértéke kb. 13millió dollár. Életvitele sem a fényűzésről és a hatalmas bulikról szól; Bár nővére szerint rendkívül szétszórt és figyelmetlenül költekező típus, ez talán mégsem indokolja a köddé lett milliókat.
A rengeteg pénznek viszont valahol el kellett tűnnie, épp ezért áll értetlenül a szakma a hírek előtt, és próbálja mindenki gondolatban elkölteni Annie millióit... fotós felszerelésre? világ körüli útra? asszisztensekre?
A NYT szerint Annie komoly összegekkel szállt be egy reklámcégbe, mely sikertelen vállalkozásnak bizonyult, valamint hosszú idő óta nem fizeti ki üzletfeleit, havi számláit; - beleértve a képeihez közreműködő alkalmazottakat (fodrász, sminkes, stylist, díszlettervezők modellek, stb) és studióinak fenntartási költségeit, ezek a tételek képezik a 24 millióra duzzadt adósságának döntő részét.
Vajon tényleg az egyre nagyobb díszletek, és egyre költségesebb ötletek megvalósítására mennek el dollár milliók? Ha így van, én komolyan elgondolkodnék a művésznő helyében. Leülnék, átnézném a szakma legjobbjainak a képeit és rájönnék, hogy semmiben sem jobbak a képeim, mint x-másik szakmabelié, aki viszont tized annyi költségből dolgozik.
Bármennyire is tehetséges fotós, nem abból él, hogy olyat tud amit más meg sem közelít színvonalban, hanem az évtizedek alatt szerzett hírnevéből. Egy Annie Leibovitz fotóban nem az adja az értéket, hogy ránézve mindenki látja a százezres díszletet, vagy hogy a modell haját new york legdrágább fodrásza vágta, hanem a művész személye (és természetesen az alany, aki lehet az angol királynő is).
Ha tényleg így történt, jó tanulság ez mindenkinek:
Ötlet > Pénz
AF finomhangolás
Holnap interjút fogok fotózni, a készülő képekre pedig számítanak, valamint nem lesz lehetőség az ismétlésre; ...meg ki állna oda piruló arccal egyik miniszterünk elé, és mondaná, hogy: Elnézést félrement az AF, lehetne ezt még egyszer? (mondtam már hogy izgulós vagyok?)
Nos, az ilyen helyzetet elkerülendő ma délután egyrészt áttisztogattam a "gépparkot" és gondoltam kipróbálom a D300 AF-Finetune - autófókusz finomhangoló/korrigáló beállítását is. Flickren a D300 usergroupban találtam teszt és - kalibráló ábrát, amivel könnyen lehet ellenőrizni félrehord-e valamelyik lencsénk (letölthető nyomtatható .pdf verzióban, klikk) Elég részletes a linkelt leírás, aki viszont lusta végigolvasni, annak összefoglalva a lényeg:
Előkészület:
- Kapcsoljunk ki a gépen minden custom sharpness/contrast beállítást;
- Teremtsünk ideális környezetet a teszteléshez (fények, stabil állvány stb);
- A tesztlapot vízszintesen (asztalra) tegyük, a gépet pedig 45 fokos szögben a lap síkjával (állványra);
- AF finetune-t bekapcsolva (SETUP MENU-AF Finetune) automatikusan érzékeli az objektívet; elmenteni akkor tudjuk a beállítást, ha módosítunk a finomhangolás értékén, majd választunk egy sorszámot neki (1-99 tehát 99 obit tud megkülönböztetni);
Teszt:
- Legtágabb rekesz kiválasztás; minél alacsonyabb ISO, rövid záridő (hogy a zaj és remegés ne befolyásolják a tesztet);
- A fókuszt természetesen automatára állítva, 1 pontos (középre állított) single focus módban használva, a lapon kijelölt szövegrészre kell tenni.
- Csináljunk először egy képet kikapcsolt finetune al, majd sorban +20 -20 +10 -10 +5 -5 értékekkel, így látványosabb a különbség kapott végeredményen, és könnyebb kiválasztani melyik irányban kell tovább hangolni;
- A + értékek "előre" tolják a fókuszt, a - pedig "hátra" ;
Nekem egyedül a 35/1.8DX-en kellett "+5" ös értéket beállítani, tehát kb 2mm el hordott mellé a lencse (mondjuk hétköznapi felhasználás során ez eddig nem tűnt fel...) Érdemes tehát annak is elvégezni ezt az apró beállítást, aki egyébként teljesen meg van elégedve a felszerelésével, kitudja milyen kritikus helyzetben jöhet jól.
Pár tesztkép, sorban: alap beállítás; +20; -20; végül a szerintem helyesnek vélt értékkel.
(klikk a képekre, mert teljes méretben látszódik csak a különbség)
#196 - képek - Oi Va Voi koncert Sziget 2009
Tavaly úgy indítottam a blogot, hogy a Volt fesztiválról írtam élménybeszámolót, idén jó lett volna a hasonlóan kellemes, Szigetes élményekkel folytatni, de azok sajnos többnyire elmaradtak. A prodigy/pendulum (amire fergetegeset tomboltunk) után (előtt) viszont az Oi Va Voi hozta azt a meglepetést, amit anno a PASO megismerése a VOLT-on.
Egy kedves ismerős ajánlása miatt mentem el a koncertre, bármilyen elvárás, vagy világzenei ismeret nélkül, és bátran állíthatom: Nem bántam meg. Nem csak maga a zene volt hihetetlenül gyönyörű és változatos: A magyar népzenei elemektől kezdve a világ minden tájának jellegzetességeit magán hordozó, mégis modern és helyenként egész pörgős dallamok mellé az együttes három női tagja is...szóval ők is gyönyörűek voltak.
A világzenei színpad közönsége is illeszkedett a zenéhez: Átszellemült, boldog, nagyrészt külföldi (és ennek megfelelően kultúrált) tömeg, mosolygós barátságos emberekkel. Szeretjük az ilyet. (A legszélesebb mosolya egyébként egy nagydarab indexes szerkesztőnek volt, a harmadik sor környékén, a neve hirtelen nem ugrik be.^^)
A változatosság kedvéért megint szünet
Elmegyek Szigetelni: az Egészségügyi sátorban fogok egy-két műszakot segíteni, cserébe vip/photo passal és géppel a nyakamban fogom a szabadidőmet tölteni a koncertek közt.
Vasárnap onnan rögtön indulok is tovább Horvátországba a cimborákkal, -két hét múlva pedig végleg lezárva már a nyarat, rendszeres tartalommal, és nagy adag képpel térek vissza.
Legalábbis ez a terv.
//gondoltam írok ajánlót mint tavaly, az első bejegyzések egyikében, de alig van 1-2 dolog amire kíváncsi vagyok a szigeten. Fatboyslim, prodigy, Oi va voi, buena vista, ... ennyi.//
Fotóriporter 2008/4 -2009/1 Robert Capa
Majd elfelejtettem megírni, hogy aki talál még az újságosoknál, feltétlenül szerezze be a Fotóriporter (aktuális? - bejegyzés címben szereplő) számát.
Robert Capa életművéről szól a kiadvány, tele hatalmas, fekete-fehér képekkel és korabeli újságcikkekkel. Az öt nagy háborús sorozat köré épül a tematika (Spanyol polgárháború, partraszállás, Palermo elfoglalása, Oroszország és Vietnam), valamint pár személyes történet is helyet kap, úgy mint az Ingrid Bergmanhoz írt vacsorameghívás, ami magasan ver akármilyen udvarlós szöveget, amit valaha hallottam.
Külön élvezetes a korabeli újságcikkeket és képaláírásokat olvasni, amik eredeti formájukban és fordítás nélkül kerültek a lapba (a 60%-a tehát angol és francia szöveg, a maradéktalan élvezethez nyelvtudás szükséges.) Nem tudom mennyire élnek a mai brit sajtóban a hasonló szófordulatok, de kedvem támadt megvenni egy-két külföldi lapot és beleolvasni. Online biztos kihalt már a hasonló nyelvezet, legalábbis nem találkoztam ilyen stílussal eddig sehol. Nem csak újságkivágásokat, hanem Capaval utazó tudósítók történeteit is bekerültek, amik tovább 'színesítik' a képet.
Az egész újság igényesen szerkesztett, az első oldaltól az utolsóig színvonalasan összerakott. Legszívesebben minden lapját kitenném bekeretezve a falra. Bőven megéri a pénzét, szerintem elő is fizetek rá.
Goldenblog 2009 - fotóblog szakosztály
Íme az idei goldenblogos fotóblog lista, lehet szavazni a legjobbakra, kedvencekre.
Még nem néztem végig a teljes mezőnyt, de elég sok van amit én is követek közülük. Szerintem külön kategóriába kellett volna rakni a csak képeket, illetve a szöveges 'kontentot' és képeket is toló blogokat, mert így nem lehet azonos mércével nézni őket, de hát ez van. Arról nem is beszélve, hogy van aki twitter meg flickr streammel nevezett, sőt olyan tumblr-bloggal is, amin nem is saját képei vannak, hanem netről összeollózott, meg reblogolt tartalom.
Számomra egyértelműen http://fnyrzkny.org/ a favorit. Igazi minőségi lifestream photoblog, végig színvonalas képekkel.[rászavaz]
// ha hazajöttem vasárnap (vagy lesz wifi a tóparton), írok még párról amit érdemes követni. //
#192 - képek - mindig van egy szűkebb sikátor
Szicíliai nyaralós képek még flickr-en.
Hogyan lesz a kis patkányból... mégkisebb?
Erősen magánéleti, egyáltalán nem a blog tematikájához kapcsolódó bejegyzés, akit nem érdekel, lapozzon mondjuk a szicíliai fotókra flickr-en.
Aki a továbbra kattint rácsodálkozhat egy néhol teljesen abszurd, ellentmondásokkal teli világra melyben Hallgatói Önkormányzatok küzdenek sötét erőkkel, elnökök és igazgatók vívnak csatát (nemritkán saját magukkal), a csirkefarhát középárfolyama fél éve állandó, a karton cigit pedig a szakszervezet osztja szét.
Random facts szicíliáról
#1. A fuckyeahskinnybitch blog content nélkül maradna, ha olasz nőkről kéne képeket keresgélniük.
#2. Az arab-olasz-spanyol-görög génkombináció keveredéséből 95%-ban bűnözőképű hátranyalt hajú/vagycsaksimáncsúnya emberek születnek - kitudja miért - a maradék 5%-nál pedig rajzolni sem lehetne szebbet.
#3. Kedvesnek viszont kedvesek.
#4. A tésztát legalább negyven-féle képpen el lehet készíteni, és mind a negyven finom.
#5. A jegeskávé ismeretlen fogalom. Kivéve az egyetlen vendéglőt ahol megtanítottuk ennek elkészítését.
#6. A városfejlesztésből véletlenül kimaradt területeket óvárosnak nevezik, és turista látványosságként árusítják.
#7. A hangulatos halászfalu, melynek partján öreg halászok javítják hálójukat a naplementében egy pohár vörösbor mellett, jelentése: Az átlagosnál több turista besűrítve néhány szűk sikátorba, ahonnan a helyiek az arab szuvenir áruson kívül mind elmenekültek rég.
#8. Corleone egy poros vidéki kisváros, nullához konvergáló látnivalóval. Aki a film miatt menne oda, netegye.
#9. Palermo hasonlít a fact #2-höz, csak ez város.
#10. Speak English or Die - erről ott nem hallottak.
ps.:#11. Szicília gyönyörű, visszamennék.
Nyaralni mentem
Jövőhét péntekig nyáriszünetel a blog. (vagy kitudja, lehet lesz free wi-fi, bár szicíliai halászfalvakban talán ritka)
#188 - képek - uszálystrand
Meg kell kérjelek, hogy most kivételesen (de számomra annál nagyobb örömmel és remélhetőleg növekvő rendszerességgel) kattints át ide: hvg.hu galéria - hogy megnézd.
Nagyon hangulatos hely lett a strand. 200 embert engednek be egyszerre, úgyhogy nappal sincs tömeg, kényelmesen el lehet lenni. Van fedett kiülős terasz is - szép kilátással - budai várra néző napozóágyakkal, meg mindennel ami kell. A büfés árak kb. a belváros színvonalasabb kiülős helyeinek megfelelően alakulnak, de az egész napot ott végigsörözni amúgy sem lehet, hiszen 2 órát lehetsz benn egyszerre.
Este filmeket vetítenek, a vérciki honlapjukon meg lehet nézni, épp mikor-mit. Főleg éjszaka érdemes kilátogatni, és főleg azoknak akik unják a gödör húgyszagos füves részét. A színes fényekkel, meg a kivilágított medencével, nemmellesleg az éjszakai vár+lánchíd panorámakombóval talán csak a 'normafáróllenézniavárosra' kilátás vetekszik. Nekem bejött.
Najó, párat akkor ide is. ^^:
D300
Tegnap előtt megvettem a D300-t, tegnap pedig egész nap a várost jártuk ketten, meg söröztünk este a Ráday utcában sokadmagunkkal.
Túlzás nélkül egy új világot nyit meg ez a gép a D80-hoz képest, minden szinten. Komolyan érezhető a különbség AF-ben, úgy a pontosság, ahogy a sebességet nézve (és minden egyéb szolgáltatásban is). Mikor az első képeket visszanéztem az LCD-n rendesen elakadt a lélegzetem. Hihetetlen részletes felbontás, gyorsan reagál minden gombnyomásra. Érezhető minden milliméterén a profizmus, a gombok sokkal keményebbek, masszívabbnak tűnik az egész váz. Az pedig hogy iso3200on 'netre-bőven-használható' minőségű képe van... egyszerűen szavakba önthetetlenül priceless.
Najó befejeztem az ömlengést.
Átnéztem a Tom Hogan-féle guideot, nagyjából sikerült megérteni a metering+focus rendszerét (iszonyat sokféle beállítás, és beállítások kombinációit lehet előre elmenteni), most próbálok 3-4 féle presetet csinálni különböző szituációkhoz... Nem egyszerű, de élvezem.
...de hogy valami rosszat is írjak róla: Magamat érzem a leggyengébb láncszemnek a gépezetben.
#187 - képek - eddig bírták a gárdisták egymás nélkül
...meg flickr-en pár
Tanulság #5 - Öltözködés
Érdemes a lehető legjobban hozzáöltözni a helyzethez. Minél jobban beleolvadsz a tömegbe, minél kevésbé vesznek észre, annál nyugodtabban lehet dolgozni, és a környezet is jobban el fog fogadni.
Érdemes kerülni a mintás ruhákat. Nem akarod, hogy téged fotózzanak a vicces pólód miatt. Minden olyan felirat -minta vagy színösszeállítás ami humoros, vagy valahogy kötni lehet az aktuális eseményhez "célponttá" tesz a többi fotóssal, vagy a tömeggel szemben.
A teljesen egyértelmű dolgok mellett (parlamentbe nem megyünk
papucsban és rövidnadrágban, ahogy a világvégi faluba sem a legújabb
30ezres sportcipőben, meg zara felsőben) vannak speciális helyzetek, amihez hozzá kell öltözni.
A legtöbb helyen (ahogy nálunk is) "dresscode" vonatkozik a fotósokra is, mivel egy médiumot képviselünk (még ha gyakornokként), aminek van neve, presztízse és a kultúrált viselkedés mellett a megjelenés sem mindegy. Előbbiből a Szent korona rádió kedves tudósítói nagykanállal meríthetnének, rájukfér. A legésszerűbb választás szerintem a szürke, barna, zöld, kék ruhák, világos ingek. A fekete - fehér - piros-fehér dolgok pedig kerülendők. (miben kényelmes fotózni post is lesz majd.)
Mindkét végletet sikerült kipróbálni a saját bőrömön:
A múltheti Erzsébet téri tüntetésre fekete pólóban és sötét farmeben mentem. -"Játszósruhában" mert készültem rá hogy futni kell, vagy lefújnak, vagy rosszabb. Hétfőn aztán szóvá is tették, hogy nem kéne tüntetőnek öltözni, mert a rendőrök nehezebben tudnak megkülönböztetni. A PRESS mellény viseléséről meg lassan 2006 óta nincs egyértelmű álláspont - részemről nincs, nemhordom.
Nikon történelem
Igazi porn. Így tűnik fel igazán, hogy a filmes gépekkel együtt eltűnt a fényképezőgépeknek az a szimmetriája, amit a bal oldali filmtekercs tartó adott hozzá (és ami nekem tetszik jól). Sokkal jobban néztek ki a régi gépek, kár hogy a digitális vázaknál a szükségtelenné vált részt csak úgy "lecsapták" (lásd 95 körüli modellek E2, E2N) és nem pótolták semmivel azóta sem jóformán.
Közelgő Nikon bejelentések
Ha hihetünk az eddig többé-kevésbé valóra vált eredményeket felmutatni képes pletykafészkeknek ,a Nikon még a nyár végén bejelenti a D300s-t és a D3000. A D3000 annyira nem villanyoz fel, túl sok nulla van már benne a belépő szériához, igazából nem is tudom melyik lyukat próbálják vele betömni a piacon.
A D300s viszont igazi jóság lesz: D300 a régi köntösben, de HD videóval - ahogy azt illik. Ahogy olvastam a napokban a D300 fórumokat (tervezek venni egyet) nem sokan panaszkodnak a lassú AF-re, viszont lehet valami alapja, ha a D300s-ben javítanak rajta. Kíváncsi leszek sikerül-e árban a szintén pletyka szinten élő, hasonló képességű Canon 60D alá pozícionálni, ha jól sejtem az lesz a nagy vetélytársa a gépnek.
Jó hír lehet még, hogy szinte az egész profi objektív park frissítésre kerül a következő évben, így legalább a mostaniaknak lejjebb megy az ára, illetve kap egy jó nagy lökést a döglődő minőségi használtobi piac, Nikon oldalon is. Lesz új 70-200/2.8, 85/1.4, és sokan mások.
Szintén ezévben jöhet még D700x bejelentés is, illetve 2010 elején a D3 utódja a D4 személyében, és egy állítólagos D400, ami a D300s után szerintem kétséges.
Ígylegyen.
Mi lenne ha...
Tudom, hogy ez még egy általam elképzelt ideális világban is lehetetlen, de mi lenne ha egy tegnapihoz hasonló tüntetésre nem mennének ki a rendőrök, nem lenne ott egy árva sajtós sem? Az egészet csak távolról venni rejtett kamerával és figyelni a zavart arcokat, akik nem tudják hirtelen mihez kezdjenek a tüntetésükkel. Mehetne akár adásba is az egész élő egyenesben.
Bajuszos bácsik, meg kedvenc-csapat nélkül maradt ex-focidrukkerek ültek volna oroszlános mellénykében a fűben, 1-2 óra múlva a napszúrás és a vízhiány miatt páran kidőltek volna, vagy megunva a nagy büdös semmit szépen hazamennek, esetleg lenéznek a közeli szórakozóhelyre egy sörért.
Hazafele menet elgondolkodtak volna rajta, miért nem érdekelt senkit, hogy pár órát budaháziztak meg mocskoszsidóztak, aztán még egy-két hasonló tüntetés után egyszerűen elmenne a kedvük az egésztől, és keresnének jobb elfoglaltságot. Mondjuk kirándulni mennének a Zemplénbe, meg megnéznék a csónakázó tavat Lillafüreden, vagy valami.
egyéves
Mostanában lett a blog kereken egy éves.
Ilyenkor szoktak a bloggerek mélyenszántóan statisztikákat elemezni, meg fogadalmakat tenni a jövőre vonatkozóan, én viszont a statokat egyszer sem néztem még meg, fogadkozni meg épp eleget szoktam volt eddig is, nem kell most külön.
Így viszont, hogy ez az évforduló eszembe jutott, átlapoztam az archívumot és derűsen kacagva jót nosztalgiáztam a saját hülyeségeimen. Priceless dolog ez.






















